Címlap

Az alakulástól 1960-ig:

 

Az 1952-es év végére már rendelkezésre álltak mindezek. Az ipari tanulókat mint kis “katonákat” téli “feketébe” és nyári “ öltöztették, minden kiegészítőt (pl. kapcát is) megkaptak a tanszerek mellé. A pedagógusokat is beöltöztették még “rangjelzésük” is volt. Megszólítás tanár-elvtárs, mester-elvtárs volt.

A mi “házunk tája” is ekkor formálódott, volt 17. számú Építőipari Iskola, melyet összeköltöztettek egy öntőket és lakatosokat képző iskolával. Ez az áldatlan állapotot szüntették meg azzal, hogy a VII. kerületi Hernád utcában és a Wesselényi utca 44-ben tanműhelyeket is létesítve létrehozták a 14-es és a 30-as Ipari tanuló iskolákat.

1954. augusztus 1-én alakult meg a 30-as számú Ipari tanuló Iskola Skolnik Vilmos igazgató kezdte meg a szervezését. Szekeres Istvánné és Molnár Ferenc igazgatóhelyettes, 16 válogatott tanár, szakoktató, Kobán Sándor tanműhelyvezető irányításával a műszaki iroda, Vattai Nándor főkönyvelő vezetésével a gazdasági iroda kezdte meg a munkát.

Az első évfolyamba 431 közepes vagy annál jobb eredményű általános iskolát végzett tanuló iratkozott be.

Az 1955-ben kezdődő tanévre új ötlet született. Addig az általános iskolát végzett tanulók közé elszórt érettségizett tanulók létszámát nagyobb propagandával megsokszorozva, külön érettségizett tanulóképzést kellett létrehozni. Ennek bázisává tették a már átszervezett két iskolát.

Huszár János igazgatóhelyettes vezetésével megkezdődött az újjászervezés. A megmaradt négy tanár – Horváth Béla mechanikai műszerész szakmaismeret, Roskoványi András elektromos szakismeret és szakrajz, Percz János szakrajz és Vidéki Gusztáv anyagismeret – mellett két mestertanár – Gyalogh Károly és Várhegyi István – látta el az elméleti oktatást. A két mestertanáron kívül Forstinger Ferenc, Major Tibor, Kövesi József, Mollek Lajos, Kovács Endre, Gál Lázás, Réti Pál, Dér Ervin, Pintér István, Gerber Béla, Juhász József szakoktatók végezték a gyakorlati képzést.

Az első tanévben lakatos, esztergályos, mechanikai műszerész és autóvillamossági műszerész (akkumulátor karbantartó) szakmákban kezdődött az oktatás.

Nyolc osztályban 231 tanulónk volt. Ezért a tanítás csak kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken folyt. Egy osztály két napig volt iskolában és négy napig a tanműhelyben.

1955 novemberében az Intézet felvette a Ságvári Endre nevet. Az 1955-56. tanévre az intézet átalakult.

Érettségizett fiatalok szakmai oktatását kapta feladatul. A neve is megváltozott, 30. sz. Műszaki Intézet lett. Az érettségizett fiatalokat finommechanikai műszerész, szerszámkészítő és esztergályos szakmákra vettük fel.

 

Az induló osztályok és létszámok az alábbiak szerint alakultak:

I/a osztály 30 fő finommechanikai műszerész

Szakoktatók: Forstinger Ferenc

Major Tibor

I/b osztály 30 fő finommechanikai műszerész

Szakoktatók: Kövesi József

Mollek Lajos

I/c osztály 30 fő finommechanikai műszerész

Szakoktatók: Kovács Endre

Gyalogh Károly

I/d osztály 28 fő finommechanikai műszerész

Szakoktatók: Várhegyi István

Gál Lázár

I/e osztály 15 fő finommechanikai műszerész

Szakoktató: Réti Pál

I/f osztály 24 fő esztergályos

Szakoktató: Dér Ervin

I/g osztály 24 fő esztergályos

Szakoktató: Piszter István

I/h osztály 24 fő szerszámkészítő

Szakoktatók: Gerber Béla

Juhász József

Az iskola arculatának gyors kialakulásához hozzájárult, hogy tanulóink már középiskolában is az élvonalhoz tartoztak. Nagy érdeklődéssel vetették magukat a számukra új és érdekes gyakorlati munkába, a szakmai elmélet elsajátításába. A közösségi élet is igen hamar kialakult. Alkotókedvük kiélésére bevezettük a szakmunkásvizsga előtt elkészített vizsgaremek rendszerét. Ennek keretében működő modelleket, fiatal mérnökök által tervezett célműszereket készítettek el. Fotókörünk számára tíznél több nagyítógépet, szárítóberendezést, exponáló órákat készítettek.

A tanulók csak műszaki tárgyakat tanultak:

- szakmai ismereteket,

- anyag- és gyártásismeretet,

- szakrajzot.

A szakoktatók közül Gyalogh Károly és Várhegyi István úgynevezett mestertanárok voltak, akik a gyakorlati oktatás vezetése mellett a szakmai ismeretek és az anyag- és gyártásismeret tantárgyakat is tanították a saját osztályukban.

Ez és a kevés tantárgy tanítása a magyarázata annak, hogy a tanári testület négy (4) főből állt, az alábbiak szerint:

  1. Horváth Béla szakmai ismeretek tantárgy,
  2. Percz János szakrajz tantárgy,
  3. Roskoványi András szakmai ismeretek és szakrajz tantárgy,
  4. Vidéki Gusztáv anyag- és gyártásismeret tantárgy tanításával voltak megbízva.

A tantermek kialakítására az iskola vezetősége versenyt hirdetett, melyben az alábbi sorrend alakult ki:

  1. helyezett 44-es tanterem: Várhegyi István
  2. helyezett 62-es tanterem: Roskoványi András
  3. helyezett 45-ös tanterem: Percz János

1956-ban elnyertük az új technika fejlesztésére kiírt verseny vándordíját. Legértékesebb sikerünk volt a kisméretű nagyfrekvenciás indukciós és buktatható ívfényes kemencében gyorsacél hulladékból, precíziós öntéssel előállított lapkák készítése. Az így készült forgácsolókésekkel az ország iparitanuló tanműhelyeit látták el.

Nagy sikerrel rendeztük meg az Iparitanulók II. Országos Szakköri Kiállítását. A sajtó is kiemelte a 30-as Intézet autóbiztonsági berendezéseket vizsgáló készülékét.

Első tanulmányi sikerünket Mailinger István mechanikai műszerész tanuló érte el a Szakma Kiváló Tanulója verseny megnyerésével. Szakoktatója Gál Lázár volt.

A további években is sikerrel vettek részt tanulóink a Szakma Kiváló Tanulója versenyen. Bár csak három szakmában indíthattunk versenyzőt, az első három helyezettet figyelembe vevő nem hivatalos pontversenyben minden évben élen jártunk. 1970-ben közölték, hogy az ötévi összesített versenyt döntő fölénnyel nyernénk. Később azután ettől a lehetőségtől elestünk, mert a mi szakmáink abba a csoportba kerültek, amelyekben felváltva ötévenként rendeztek versenyt.

Új nevet váltott az MTH, Munkaügyi Minisztérium lett. Az 1961-62-es tanévtől nálunk is átszervezés vált szükségessé. A klasszikusnak nevezhető szakmunkásképzést – a maga négy nap gyakorlat + két nap elmélet beosztásával – felváltotta az “emelt” szintű 3+3 napos oktatási rend. Vagyis megindult újra az általános iskolát végzett tanulók képzése is. Ezzel beléptek a közismereti tárgyakat tanítók és a testnevelő tanárok.

A létszám növekedése feszíteni kezdte a falakat. Az 1962-ben meglévő 28 osztály heti két elméleti napjával kényelmesen elfért a 11 tanteremben és még szertáraknak is volt hely. Rövidesen 48-ra nőtt az osztályok száma, sőt a csúcson 64-ig is felment. Nehézségeinkben akkor a BHG, az FMV és a Mechanikai Labor segített 3, illetve 2-2 tanterem rendelkezésére bocsátásával. Félelmeinket nem igazolta az élet. A két korosztály szépen megfért egymás mellett, de túl nagy kapcsolat nem alakult ki közöttük.

Szakma szerint is keletkezett némi elkülönülés, mert csak a mechanikai műszerészek voltak mind a két korosztályból.

1973-ban Intézetünk rendezte a Szakma Kiváló Tanulója verseny országos döntőjét a mechanikai műszerész és az elektronikai műszerész szakmákban és a vasipari szakrajzolvasás tantárgyi verseny döntőjét. 1974-ben a mechanikai műszerész, elektronikai műszerész és a rádió-televízió műszerész szakmák Szakma Kiváló Tanulója verseny országos döntőjét rendeztük.

A Lassus kórus 1972-ben alakult. Életrehívásában nagy szerepe volt Szigeti István kapcsolástechnikai műszerész tanulónak, aki akkor már zeneszerzői tanszakon folytatta tanulmányait. A kórus az 1974. évi “Zúgjon dalunk” énekkari találkozón ezüst minősítési fokozatot nyert. Ennek alapján sikeresen szerepelt a Magyar Rádió “Éneklő Ifjúság” sorozatában. A kórus összetétele évről évre változott az eltávozó végzősök miatt. Így szerényebb évek következtek. 1976 szeptemberében Kenessey László, a Zeneművészeti Főiskola hallgatója vette át az irányítást.

Hosszú időn át rendezte az MTH, ill. MüM is az Országos Iparitanuló Kiállítást a Nemzetközi Vásár területén. Évről évre állítottunk ki itt is sikeresen. 1965-ben egy első, egy második és egy harmadik díjat nyertünk. 1967-ben második díjjal jutalmazták a rádiós és híradástechnikai szakmák oktatásához készített szemléltetőeszközök együttesét.

 1960-tól az 1972-es “profiltisztításig”

1973-tól 1990-es “rendszerváltásig”

 Az úgynevezett profiltisztítás folyamán megszűntek: az órás, a szerszámkészítő, a géplakatos, az esztergályos, a híradástechnikai műszerész szakmák.

A teljesség igénye nélkül ezekről a szakmákról engedjék meg, hogy néhány gondolattal megemlékezzünk.

Órások

Szerszámkészítő

A géplakatos képzés: 1960-tól-1970-ig oktattuk. Szaktanárok: Gerber Béla, Juhász József. Gyakorlati képzési helyek: Anyagvizsgáló Készülékek Gyára, Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyára, Transzvill, BHG, Orion, FMV. 1970-ig 737 fő tett szakmunkásvizsgát.

Esztergályos

1970-ig 669 fő tett szakmunkásvizsgát.

 

képzés: 1954-től-1970-ig oktattuk. Szaktanárok: Dér Ervin, Piszter István, Garamhegyi Imre, Bencze Mihály, Csetényi Ferenc, Kundel Sándor, Horváth Gyula, Kovács Lajos, Kelemen Ferenc, Horváth Ferenc. Gyakorlati képzési helyek: iskolánk tanműhelye, FMV, BHG, Orion, GAMMA. szakma: 1956-tól 1965-ig tanítottuk. Szaktanárok: Percz János, Várhegyi István, Vidéki Gusztáv és Kádas Istvánné. Gyakorlati képzési helyek: BHG, Csepel Vas és Fémművek, Kábelgyár, MMG, Gamma, Ikarus. Összesen 306 fő tett szakmunkásvizsgát.: 1958-1962-ig tanítottuk. Szaktanár: Várhelyi Ödön. Gyakorlati képzés: Fővárosi Óra-Ékszer, Órások Szövetkezete.Átalakult és a megmaradt szakmáink:

A mechanikai műszerész képzés:

1973. XI.9-XII.15-ig Intézetünk kultúrtermében volt a Fővárosi Tanács V.B. Művelődési Főosztálya, a Fővárosi Pályaválasztási Intézet, a Szakoktatási Pedagógiai Intézet, valamint az Ipari Szövetkezetek Budapesti Szakmai Szövetsége megbízásából rendezett pályaválasztási kiállítás. Minden iparág számára szakmai bemutatónapok voltak. A miénk, a műszeripari, november 10,20,29 és december 7-én volt. Ugyancsak 1973-ban az iskola 5 fős csapata első helyen végzett a “100 éves Budapest” vetélkedő országos döntőjén. Ezért 11 napos NDK-beli Express utat kaptak. Kultúrtermünkben megindult az igen aktív klubélet (11. kép). Péntekenként diszkó várta a szórakozni vágyókat. Megalakult a filmklub. Régi és új filmek bemutatásával és megvitatásával járult hozzá a fiatalok filmesztétikai képzéséhez. 1966-ban ismét nagy bált rendeztünk a Hotel Ifjúságban. Ennek sikere indította el a Szalagavató Bálok sorozatát, amelyet első évben a Taurusz Kultúrházban, azután évről évre a Transzvill Kultúrtermében rendeztünk (12., 13., 14. képek).

1954-ben a pincében alakították ki a főzőhelyet és az éttermet. Egy kedves termetes hölgy végezte a tálalást. Minden tanuló mamának szólította. Egy pincér és egy felszolgálólány hordta ki az ételeket. Nyilván az ételek minősége indította rá egyik tanulónkat, hogy feleségül vegye a felszolgálólányt. 1959-ben hely hiányában átköltöztünk a Kertész u.-Wesselényi u. sarkán levő pincébe. Itt már két másik intézettel közösen működött a “Mócsing bár”. 1976-tól az Izabella utcai étkezőhelyre költöztünk át.

1966-ban Joó József szakoktató örvényesi szőlőjében rendeztük az első, kirándulással egybekötött Pedagógusnapot. A jó hangulatban, szép környezetben eltöltött nap sokban hozzájárult az iskola dolgozóinak közösséggé alakulásához. A következő évben ugyanott ismételtünk. A Visegrádon, Tatán, Pokolszigeten, Mátraházán rendezett kirándulások voltak még a legemlékezetesebbek. Az utóbbi időben a kultúrteremben rendeztük a pedagógusnapi ünnepségeket.

Hagyománnyá vált a “30-as Napok” rendezvénysorozata is. Ilyenkor minden szakma bemutatja termékeit. Szakmai előadások és találkozások teszik értékesebbé a rendezvényeket.

Iskolánk felszerelését fokról fokra bővítettük. Előbb csak a szakmai munkaközösségnek volt egy-egy írásvetítője, később minden tantermet felszereltünk. Mind több magnó is szolgálja az oktatást. Ma már a hangstúdióból tudjuk biztosítani az egész épület hírláncát. Ez szolgáltatja az óraközi szünetek zenéjét is. Kiépült a televíziólánc, amely minden tanteremben lehetővé teszi az állami tv-műsorokon kívül videofilmek sugárzását is.

A legnagyobb létszámban a finommechanikai műszerészek oktatása folyt. Ez hosszú ideig jellemző volt intézetünkre.

A tanműhelyi munkák mind produktív munkák voltak, amelyek értékesítéséből évente átlagosan 1 millió forint bevételre tett szert az intézet, kb. az 1970-es évekig.

A fenti munkákon kívül az intézet sokat tett az új technikai eljárások kifejlesztéséért és oktatásáért is. Így foglalkoztunk a gyorsacél élfelrakó hegesztéssel Réti Pál szakoktató és Csiszár Ferenc tmk-vezető irányításával (ez az eljárás azóta országosan általános lett), a folyadéksugaras csiszolással (Forstinger Ferenc szakoktató és Lenkei József műszaki vezető irányításával), viaszformázással (Gyalogh Károly mestertanár vezetésével), precíziós öntéssel (Németh Lajos szakoktató vezetésével), mércefényképezéssel (Várhegyi István mestertanár vezetésével). Ezenkívül modelleket készítettünk a honvédség részére az akkori új haditechnikai eszközökről (árokásók, hídvetők stb.)

1956 májusában szervezett először a felügyeleti szervünk (a Munkaerőtartalékok Hivatala – MTH) országos szakmai versenyt.

Ezen a versenyen is kiválóan szerepeltek tanulóink és az alábbi helyezéseket érték el:

  1. Mailinger István I/d osztály: Gál-csoport
  2. Tassi Dezső I/d osztály: Várhegyi-csoport
  1. Szulágyi János I/d osztály: Várhegyi-csoport

Ezek a nagyszerű eredmények vezették be a Szakma Kiváló Tanulója versenyeken a későbbi sikeres szerepléseket, amelyek megalapozták intézetünk országos jó hírét.

1961-től már nemcsak érettségizett tanulókat iskoláztunk be erre a szakmára, hanem 3 éves képzési idővel 8 általános iskolát végzetteket is.

Az egyre növekvő létszámok miatt már vállalatoknál is kellett szervezni tanműhelyi oktatást. Az évek során az alábbi vállalatoknál létesítettünk mechanikai műszerész tanműhelyeket: ORION, FMV, MOM, Gamma, Labor MIM, Mechanikai Labor, Transzvill, Medicor, Röntgen, BHG, MMG, HTV, Filmtechnika, KAEV.

A mechanikai műszerész szakma műszergyártó és karbantartó műszerész néven továbbra is intézetünk egyik fő profilja maradt.

Eddig az időpontig, 1970-ig, szakmunkásvizsgát tett 3002 fő.

Az elektro- és elektrotechnikai szakmai képzés

Kezdetben érettségizett tanulókat vettünk fel erre a szakmára. Tanműhelyünk is kibővült az elektromos kabinetekkel (27., 28. képek).

Az I. éves tanulók a központi tantervi munkák elkészítése során igen alapos mechanikai és elektromos alapképzést kaptak. A II. évre kihelyezést nyertek az őket igénylő vállalatokhoz, ahol a vállalatok profiljának megfelelő képzésben részesültek.

Az elektromos munkaterületek nagy szakmai tudású, nagy gyakorlattal rendelkező, lelkiismeretes szakmunkásokat követeltek. Célunk tehát olyan fiatalok képzése volt, akik intézetünkből kikerülve képesek lesznek ezen feladatok elvégzésére. Képzésüket mind az elméleti, mind a gyakorlati oktatás területén villamos képzettségű műszaki és mérnöktanárok, illetve főiskolai végzettséggel rendelkező szakoktatók végzik.

Tanműhelyeink viszonylag jól felszereltek. A tanmeneti munkákhoz biztosítottak az alapvető műszerek, készülékek, bemutató- és szemléltetőeszközök. Vállalataink, megértve a szakma oktatásának követelményeit, speciális, jól felszerelt tanműhelyeket hoztak létre, melyek jó szolgálatot tettek az 1960-as években a létszám felfutásának idején. Ilyen tanműhelyek működtek az FMV, a Mechanikai Laboratórium, a Gamma, a BHG, a Medicor Röntgen, a Röntgenjavító Vállalat, az Orion, a Híradástechnikai Gépgyár, a Transzvill, a Mechanikai Mérőkészülékek Gyára és a MOM vállalatoknál.

Az 1961-62. tanévtől már 8 általános iskolát végzetteket is felvettünk erre a szakmára 3 éves képzési idővel.

Az állandóan fejlődő technika szükségessé tette az iparoktatás felülvizsgálatát, melynek eredményeként több szakma képzését megszüntették. Ilyen sorsra jutott 1972-ben az elektroműszerész szakma is, melyből eddig az időpontig 2441 tanuló és 692 felnőtt, összesen 3133 fő tett szakmunkásvizsgát. A elektroműszerész szakma helyett az elektronikai műszerész szakmát létesítették az érettségizettek részére, 2 éves képzési idővel.

Az elektromos jellegű munkák területén mutatkozó szakmunkáshiány jelentkezése miatt végül is 8 általános iskolát végzettek részére 3 éves képzési idővel visszaállították az elektroműszerész szakmát, melyre az utóbbi időben három osztályt iskolázunk be évenként. Ezek az osztályok jó eredményt érnek el és a gyakorlati, valamint elméleti oktatásban egyaránt a legjobb osztályok közé tartoznak.

 A rádióműszerész és Rádió-TV-műszerész képzés:

 Az 1959-60-as tanévben a 29. sz. intézettől hozzánk helyezték át a rádióműszerész szakmai képzést. E szakmára 8 általános iskolát végzetteket és érettségizett fiatalokat vettünk fel. A 8 általánost végzettek képzési ideje 3 év, az érettségizetteké 2 év volt.

Gyakorlati oktatásukban igen fontos szerepet játszott Jaklics József, Kerekes Éva szakoktató a Mechanikai Laboratóriumnál, Kara Róbert az Orion vállalatnál. Szakmai elméleti oktatásukban Kálmán László mérnöktanár tanított hosszú időn keresztül, mindhárom tagozaton.

Az 1960-61. tanévtől a vállalatok és a lakosság igénye miatt be kellett indítani a rádió-tv-műszerész szakmai képzést, kizárólag érettségizettek részére, 2 éves képzési idővel. E szakma oktatásának előkészítésében kiemelkedőt nyújtott Sallai Ernő tanárunk és Renczes Tamás, a Gelka szervező titkára.

A beiskolázás során 3 osztály szerveztünk.

1972-től a szakmai nomenklatúra felülvizsgálatánál és a képzés, oktatás korszerűsítésénél az elektroműszerész szakmával együtt a rádióműszerész szakmát is megszüntették. Így az elektromos jellegű szakmákból megmaradt az elektronikai műszerész, a rádió-tv-műszerész és kapcsolástechnikai műszerész szakmák oktatása.

1972-ig a két szakmában szakmunkásvizsgát tettek számának alakulása:
Rádióműszerészek
1182 fő,
Rádió-tv-műszerészek
: 675 fő. 

Tehát a fentebb vázolt átalakítások hatására megmaradt és átváltoztatott szakmáink:
8 általánost végzettek számára:
- mechanikai műszerész, műszergyártó és karbantartó
- elektroműszerész
középiskolát végzettek számára
:
- elektronikai műszerész
- rádió-tv-műszerész és kapcsolástechnikai műszerész

Ezen szakmák oktatása a 90-es évekig, változtatás nélkül folytatódott, viszonylagos átalakítások nem módosították.

A rádió-tv műszerészek munka ellátottságát javította, hogy a Fővárosi Tanács Oktatási Osztálya 1974 szeptemberében létrehozta a Tanszervizt iskolánk Tanműhelyének vállalkozását. Ez azt jelentette, hogy a fővárosi óvodák, általános és középiskolák, szakmunkásképzők, kollégiumok és nevelőotthonok audiovizuális eszközeinek és elektromos

Berendezéseinek javítását szakértői véleményezését mi láttuk el – térítésmentesen. Vagyis ez a tevékenység körében évente átlagosan 350 intézmény kb. 7000 készülékét érintette. Többségét szakoktatóink, kiszálló műszerészeink, tanulóink a helyszíneken javították. (Megemlítendő, hogy a mai napig is működik Tanszervizünk, de a piacgazdaság beleszólt, nem térítésmentes. A lakosságtól is vállalnak munkát).

A jelzett időszakban: 11444 fő tett szakmunkásvizsgát.

Az iskola épületének többször kellett módosulnia a szakmák változásai miatt. Ez is komoly erőfeszítést, átszervezést követelt a dolgozóktól és a tanulóktól egyaránt. Néhány jelentősebb munka: Tanszerviz kialakulás, lapos tető felújítás (1975). Központi fűtés, burkolatcsere (1976-1980). TV lánc kiépítése, nyílászárók cseréje, számítástechnikai kabinet kialakítása, kultúrterem felújítása, lépcsőház burkolása (1986-tól).

És ez mint a Wesselényiben (utcában) volt, mikor egy téli estén 1990 elején a TV Híradóban Glatz Ferenc miniszter úr egy aláírással fontos dolgot közölt velünk, jó hogy a fenti munkákat elvégeztük, de…..és ezután nekünk is jött a “rendszerváltás”.

 

: 1957-től – 1972-ig folyt.

1990-től napjainkig:

 

A Várna utca 23-ban egy kollégium épületét kaptuk meg. A benne lévő kollégium a mellette lévő Kós Kollégiumba átköltözött, ugyanis közös igazgatósággal működött.

Megkezdődött a tervezés, a kollégium 4 szintjét kellett átalakítani, hálószobákból – tantermeket, szertárakat, tanműhelyt és egyéb kiszolgáló helyiségeket.

Május1-ével vettük át az épületet és adtuk át a 43. sz. Állami Építőipari Vállalatnak. Megegyezésünk szerint ők szeptember 1-re a felső két szintet felújítják és december végére az alsó kettőt.

Minden percre és kézre szükség volt. A tanítás zavartalansága mellett – tervezés, számolás, programozás, csomagolás, raktározás (több helyen is) – és nyáron költözés. Az építők tartották a határidőt, így szeptember1-én megkezdődött a félkész épület felső két szintjén a tanítás. A tanévnyitót a Petőfi Csarnokban tartottuk. A költözés szinte emberfeletti munka volt. A tanárok, diákok és mindenki, aki mozogni tudott kiskocsin, kézben, ahogy tudta hordta a berendezéseket, eszközöket udvaron át, lépcsőn át. Köszönet, köszönet érte!!!

Az 1991/92-es tanévet már rendezett körülmények között kezdtük. A tanévnyitó ünnepélyt már saját kultúrtermünkben tartottuk.

Ezután vetődött fel Wesselényi Miklós nevének felvétele, mert Wesselényi múltunkból is meg akartunk őrizni egy darabot. Nem beszélve arról, mivel személyisége, cselekedetei, munkája, eszmeisége méltó arra, hogy tanulóink megismerjék és példaképpen szolgáljon számukra.

A névcserét a Fővárosi Önkormányzat képviselőtestülete jóváhagyta (második nekifutásra, mert belátták, hogy nemcsak gimnázium, hanem szakközépiskola is méltó lehet nevéhez) – győztünk! Ez évben már megindult a szakközépiskolai képzés is. A következő évben elkészült a tornaudvar, valamint 1994-re felépült a tornacsarnok, mely minden álmunkat felülmúlta.

Pillanatkép 1994-ből:

Wesselényi Miklós Műszaki Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola feliratú tábla tűnik szemünkbe a zuglói Várna utca 23. számú ház falán. Négy egyforma “uniform” épület közül az egyik szerény fából készült bejárata hív bennünket.

Mit és kiket takar e külső? Budapest egyik középiskolája található itt. Hogy került ide?

A kérdésre a válasz nem olyan egyszerű, hosszú évekkel vissza kell lépnünk gondolatban.

A VII. kerület Wesselényi utca 44-ben 1949-ben alapítottak egy ipari tanuló iskolát, ahol kezdetben építőipari szakmákat oktattak. 1952-től áttértek a gép- és műszeripari szakmák képzésére, majd a hatvanas évek derekától elektro- elektronikai műszerész és rádió- televízió műszerész profilra tértek át. Közben kísérletképpen úgynevezett “Műszaki Intézet” elnevezéssel kizárólag középiskolát végzettek szakmai képzése folyt. Végül kialakult a jelenlegi szakmai skála. Ez röviden negyven év, mely komoly munkával, sokszor szó szerint pedagógust és gyermeket megerőltető feladatokkal, sikerekkel és esetleges kudarcokkal telt el – szakmunkásképzés volt a javából.

Egy évszám 1990. változást hozó év az iskolára nézve, “lenni vagy nem lenni” ez a kérdés. Megoldás: az egyház visszakapja jogos tulajdonát, a főváros segít, az iskola költözik a Várna utcába. 1991. április 1. – szeptember 1. gyors épület átalakítás – kollégiumból iskola lesz. Költözködés – tanár, tanuló, felnőtt, gyerek – mindenki egy emberként részt vesz benne és időben felcsendül a tanévet indító csengő. Megpihenhetnek? Nem, a négy szintből kettő üzemel, a többit alakítják - márciusra kész lesz?

Igen, végre belakhatják, berendezhetik, van jövő! Azóta is folyton folyvást nincs megállás.

Lépjünk be a házba. Mintha minden új lenne, a rend, a falak, a burkolat, az összhatás meglepően kellemes. Két szint elméleti “tömb” jól elhelyezett szertárak, tantermek. Saját telepítésű iskolatelevízió rádió és számítástechnikai hálózat szolgálja az oktatást. Másfél szintet a gyakorlati képzést biztosító termek foglalnak el, köztük a CNC labor, forgácsoló műhely, audiovizuális eszköz és elektronikus műszerjavító tanszervíz. A földszinten a kultúra kis tömbje. Nagyterem, aula, klub. Az aulában tárlók, tablók, bemutató eszközök – egy kiállítás és az iskolanapok – hangulata fogad.

Mit tudunk meg ezekből? A mindennapokról szóló információkat:

  • Az iskola nevének kialakulásáról a “30-as” sorszám elhagyásáról

  • Az iskola címerének pályázatáról

  • A tanított szakokról, szakmákról, átképző tanfolyamokról

  • Az itt dolgozókról és tanulókról: 130 pedagógus és oktatást segítő munkatárs dolgozik, 650 tanuló (250 érettségizett, 200 szakközépiskolás, 200 szakmunkástanuló) készül a jövőre.

  • A tanulmányi és szakmai versenyekről, melyeken évek óta az elsők között végeznek az iskola tanulói

  • A mozgalmas sportéletről, szakosztályokról (túrázás, evezés, úszás, atlétika, labdajátékok). A diákversenyeken elért egyre javuló teljesítményekről. Egy nagy örömről, az elkészült 600 négyzetméteres tornateremről.

  • A Diákönkormányzat munkájáról.

  • A kulturális és szabadidős lehetőségekről, tevékenységi formákról (közel 15000 kötetes könyvtár, diákkörök, iskolaújság, rádió, televízió, zenekar).

Még azt tudhatjuk meg, hogy bizakodnak a jövőben, az új törvények adta lehetőségekben, az új struktúrákban. Ezért mindenkit szeretettel várnak aki tanulni, dolgozni akar náluk, nemcsak a “nyitott napokon”, hanem egész évben.”

Hajós Tibor

A “de” magyarázatát a tantestülettel a következő héten Párizs Lajosné dr. a fővárosból a Művelődési Főosztály vezető helyettese közölte, mely szerint iskolánk épületét átadták régi tulajdonoságnak és azt nekünk szeptemberre ki kell üríteni. Nekik sem volt kialakult véleményük. Felvetődött a szakmánkénti szétbontás azonos profilt oktató iskolák között, vagy délutános műszakban és együtt maradva egy kevésbé terhelt iskola épületébe költözni. Vagy, és ez később meg is valósult önálló külön épületet kaptunk.

Elérkeztünk 1996-hoz

A szoboravatás mellett rendkívül gazdag program tette feledhetetlenné az emlékévet. Neves történészek és közéleti személyiségek (Katona Tamás, Fónagy Zoltán, Velkey Ferenc, Kollár Róbert, Lehotka Gábor, Csorba László, Bencze Lajos, Szőlősi Istvánné) rendhagyó órák keretében tartottak előadást Wesselényi Miklósról és koráról. A Wesselényi Iskolanapon kulturális és sportvetélkedők zajlottak, kiállítások nyíltak. Vers- és prózamondó verseny volt. Találkoztak az ideén is a diákköltők és diákírók. Felavattuk a Wesselényi-címeres, új iskolazászlót. Kiss György szobrászművész, az iskolai szobor alkotója, emlékplakettet készített Wesselényi Miklósról. A szobrot 1996. december 20-i díszünnepségen Magyar Bálint miniszter úr avatta fel. Ez alkalomból adtuk ki a Wesselényi Miklós Emlékkönyvet, néhai Kövér Árpád tanár úr szerkesztésében. A Wesselényi Kupa minden eddiginél népesebb sportversenyeket hozott, részben nemzetközi jelleggel (streatball-fesztivál, kosárlabda, labdarúgás).

1999-ben és 2000. nyarán kirándulást szervezett iskolánk Erdélybe Kövér Árpád úr vezetésével báró Wesselényi Miklós emlékére Zsibóra. Majd Petőfi Sándor nyomában Segesvárra.

2001. decemberében a WIN (Wesselényi Iskolai Napok) ünnepségén “Wesselényi Emlékfát” ültettünk iskolánk parkjába a zsibói kastélyparkból, a zsibói templom tornya tövéből és a Wesselényiek családi kriptájából hozott földbe, melyet a zsibói református lelkész Molnár Endre úr küldött. Az ünnep fényét emelte, hogy kiadásra került báró Wesselényi Miklós: “Az árvízi hajós” naplójának 1938-as másolata. Szerkesztette és jegyzetekkel ellátta: Kövér Árpád.

Az 1991/92-ik tanévtől már szakközépiskolai képzés is folyik (angol és német csoportbontásos nyelvtanulási lehetőséggel). A szakmunkás tagozaton a szakmunkás bizonyítvány megszerzése nem lezárása, hanem inkább kezdete az életpályára készülésnek. Ugyanitt azonnal lehetőség van az ifjú szakmunkásoknak az érettségire való felkészülésre és a vizsga letételére.

Az iskola profiljában növekvő arányt kap a szakközépiskolai tagozaton az elektronikai alapképzés. Ugyanakkor a hagyományos szakmunkásképzés keretében elmélet igényes szakmák elsajátításához is modern környezetet biztosítunk. Közben fokozatosan növekszik az érettségit adó szakképzési formák aránya, lehetőség van szakmai át- és továbbképzésre (technikus képzés, a középiskolát végzettek szakképesítése, az elektronikai, valamint a rádió- és televízió- videotechnikai műszerész szakmákban.) Rövidebb időtartamú speciális át- és továbbképző tanfolyamok bonyolítását is vállaljuk. Mindezekhez a feladatokhoz megfelelő személyi- és tárgyi adottságokkal rendelkezünk. Négy szinten helyezkednek el a jól felszerelt tantermek, szertárak, tanműhelyek, a rádió-, televízió és műszerjavító tanszervíz. Nagy hangsúlyt kap a számítástechnika és a CNC programozás alapjainak elsajátítása. Kialakítottuk és jelentősen fejlesztettük a PCL oktatás és az ECDL (Európai Számítástechnikai Alkalmazás) akkreditált tanfolyami képzés feltételeit. Ebben a tanévben helyeztük üzembe az újabb nyelvi laborunkat. A számítástechnikai hálózat gyakorlatilag minden fontos helyiségben képes tárolni és hozzáférhetővé tenni az iskola legalapvetőbb adatbázisát. Saját telepítésű iskolatelevíziónk és rádiónk működik, iskolaújság jelenik meg havonta. Mintegy 18 ezer kötetes könyvtárunk és 9 sportágat felölelő diáksportkörünk van. Zenekarunk klasszikus rockzenét és bluest játszik. Az informatikai, fénymásolási lehetőségeket tudatosan fejlesztjük. A kulturális, művészeti és sportélet tanórán kívüli formáira is nagy figyelmet fordítunk. A különböző tanulmányi versenyeken szép eredményeket értünk el. A legjobb tanulóink és pedagógus munkatársaink számára minden tanévben kiadjuk a Wesselényi-díjakat. 1993-tól működik a Wesselényi Miklós Alapítvány, amely iskolánk tanulóifjúságának sokoldalú műveléséhez, neveléséhez kíván érdemi segítséget nyújtani.

, névadónk születésének (1796. december 30.) kétszázadik évfordulójához, és kötelességünknek éreztük, hogy méltóképpen megünnepeljük ezt a fontos évfordulót.

Eljutottunk napjaink feladataihoz

A 2004/2005-ös tanévben nyelvi előkészítő osztályt indítunk a kilencedik évfolyamon. Ennek fő feladata az intenzív idegen nyelvi képzés, az információs képzés és a képességfejlesztés (egészséges életmód, a tanulás módszertan és önismeret, az állampolgárságra nevelés, a nyilvános beszéd elsajátíttatása hagyományos tantárgyi modulok keretében).

, életünk meghatározó történéseihez. A 2003/2004-es tanév végére módosítottuk iskolánk Pedagógiai Programját, melynek mellékletei az Intézményi Minőségbiztosítási Program, az Egészségnevelési Program, a Környezeti Nevelési Program segíti munkánkat. Természetesen a már előbb kidolgozott Kerettanterv és a Diákközgyűlés által jóváhagyott Házirend is hozzájárul fentiek eredményes alkalmazásához. Mindezekkel egyetértett az iskola mellett működő Szülői Munkaközösség, melynek vezetői Molnár Józsefné, majd Somfainé Süveges Borbála, rendszeres kapcsolatot tartott velünk és részt vett az Igazgatótanács megbeszélésein is.

A továbbiak?

Reméljük, körülményeink, tenni akarásunk, tárgyi- és személyi feltételeink, nem utolsó sorban tanulóink hozzáállása elegendő alapot biztosítanak eredményes pedagógiai munkánkhoz.

A kor amelyben iskolánk született, fejlődött, hazai és nemzetközi tekintetben egyaránt mély ellentmondások, nagy megrázkódtatások kora volt. A hazai példákból említve: a vas és acél országává akartunk válni. Ehhez üzemekre, szakemberekre, szakmunkásokra volt szükség. Így létrehozták a Munkaerő Tartalékok Hivatalát, melynek segítségével megalakult az iskola rendszerű szakképzés, úgyszólván a semmiből. Természetesen ez több évbe tellett, hiszen a megfelelő profilú iskolák, tanműhelyek létrehozása, magának a rendszernek a kiépítése, a képzést végző szakembereknek, tanároknak biztosítása nem kis feladat volt. Hozzátartozott a vidéki fiatalok átirányítása az iparba, az ő képzésük, nevelésük.